Az Iglice egylet honlapja - Domovské stránky spolku Iglice
ÁLLANDÓ JELLEGŰ INFORMÁCIÓK (INFORMACE)

O spolku Iglice - česky

Támogatóink

Egyletünk munkája elképzelhetetlen volna a Cseh Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma, Prága Főpolgármesteri Hivatala, a Szülőföld Alapítvány, az Axocom kft, valamint magánszemélyek anyagi támogatása nélkül.

Tervezett állandó foglalkozások a 2017/18-as tanévben

A foglalkozások színhelye a Prágai Magyar Kulturális Központ, Praha 1, Rytířská 25-27


Ciróka klub (babák) szerda 9:30 – 11:30
Tamás Dóra (adelgunda@gmail.com) vezetésével
Óvodai foglalkozás kicsiknek (3 - 4 év között) - BORIBON csoport kedd 9:00 – 12:00
Csoma Bori (csoma.bori@seznam.cz) vezetésével
Óvodai foglalkozás nagyoknak (4 - 6 év között) - SÜSÜ csoport csütörtök 9:00 – 12:00
Csoma Bori vezetésével
Óvodai foglalkozás nagyoknak (4 - 6 év között) - VUK csoport péntek 9:00 – 12:00
Csoma Bori vezetésével
Iskola alapozó 1. osztályosoknak csütörtök 16:30 – 18:00
Petra Uhlířová (puhlirova@gmail.com) vezetésével
Általános iskolai foglalkozás kisebbeknek 2-3. osztályosoknak csütörtök 16:30 – 18:00
Csámpai Ági (plichtaagi@gmail.com) vezetésével
Általános iskolai foglalkozás 4-6. osztályosoknak csütörtök 16:30 – 18:00
Balázs Andrea Hanna (balazsandreahanna@gmail.com) vezetésével
Általános iskolai foglalkozás a legnagyobbaknak csütörtök 16:30 – 18:00
Serbán Ivett (ivett.serban@gmail.com) vezetésével

Az Iglice támogatja a prágai magyar cserkészeket és a vasárnapi iskolát.

Tandíjak a 2017/18-as tanévben

Iskola és óvoda Iglice tagoknak fél évre 1000 Kč
Ugyanaz nem tagoknak 2200 Kč
Ciróka játszóház részvételi díja félévre 1000 Kč

Tagdíjak a 2017-es évben

Éves tagsági díj (/család/év, nem tanév) 1000 Kč
Éves támogatói tagdíj (önkéntes/év, nem tanév) 3000 Kč

Az Iglice Egylet megalakulása és célja

Társulásunk, a prágai magyar Iglice Egylet 2012 szeptemberében volt tízéves. Egy évtizede dolgozunk az Iglice színeiben azon, hogy összetartsuk a Prágában és a környékén élő magyar vagy félig magyar kis- és nagygyermekes családokat, és a magyar ajkú gyermekeknek megfelelő környezetet teremtsünk a nyelv gyakorlásához és nyelvtudásuk csiszolásához. Azon fáradozunk, hogy lehetőséget biztosítsunk számukra a magyar kultúra minél szélesebb körének megismeréséhez, valamint a magyar nyelvhez és kultúrához kapcsolódó élmények átéléséhez.

Munkánk szerteágazó. Szervezünk színházi, zenei és bábelőadásokat, hétvégi és nyári táborokat, irányítjuk a bölcsődés-, az óvodás- és az iskoláskorú gyermekek állandó magyar nyelvű oktatását. Foglalkozásainkat szakképzett pedagógusok vezetik. Hetente egyszer látogathatják a gyermekek a Ciróka baba-mama klubot, a kis- és nagycsoportos óvodások összejövetelét, valamint az általános iskolások alapozó, középső és felsőtagozatos csoportját. Az utóbbiak együtt vannak a középiskolás korosztállyal. A foglalkozásokon összesen 50-60 fő vesz részt. Az általános iskolások minden alkalommal jelen vannak az órákon, a kisebbek megjelenése inkább alkalomszerű. A törzstagok mellett mindig akadnak ritkább látogatók is.

Életkoruknak megfelelően együtt tanulnak a magyarországi, a felvidéki vagy olykor az erdélyi és a cseh–magyar vegyes házasságból származó gyermekek. Egy-egy csoporton belül néha 2-3 év korkülönbség is van a résztvevők között. Ez kimondottan jótékony hatású az óvodáskorúaknál, ám a felső tagozatos általános iskolások körében már nagy kihívás a pedagógusainknak. Módszertani szempontból a másik speciális vonásunk az, hogy a gyermekek szinte mindegyik csoportban eltérő nyelvtudással rendelkeznek családi helyzetüknek és életkörülményeiknek megfelelően. Ettől függően természetesen a motivációjuk is különböző lehet.

Hihetetlenül gyorsan röppent el fejünk fölött ez a tíz, pontosabban közel tizennégy esztendő. A gyermekfoglalkozások szervezése ugyanis – a maihoz képest szerényebb keretek között – már 1998 tavaszán elindult. A kezdetekhez személyes történet fűz: ekkor volt hároméves a nagyobbik lányom. Felvidéki magyar szülők gyermekeként leginkább még csak a magyar nyelvet beszélte, én tanítgattam versikékre, dalokra. Ő azonban, mint az ilyen korú gyerekek általában, egyre inkább társasági életre vágyott. Óvodát kerestünk és találtunk is neki, nagyon színvonalasat, magyar nyelvű híján cseh nyelvűt, amelyet gyermekünk – a kisebb nyelvi nehézségek leküzdése után – meg is szeretett. Beilleszkedett, barátokat szerzett, egyre-másra hozta haza és tanítgatta nekünk az újabbnál újabb körjátékokat, dalocskákat, mondókákat. Nagyon büszkék voltunk rá, miközben egyre többet beszélgettünk arról, hogy milyen jó lenne, ha a kislányunk az anyanyelvén is elsajátíthatna hasonló jellegű tudást, ha szert tehetne magyar nyelvű barátokra, és ha magyar nyelven is megélhetné a sok-sok gyermekkori élményt. Rövid időn belül kiderült, hogy rajtunk kívül több ilyen érzésű család él Prágában (a Haládik, Morva, Pechr, Sviták családok). Egyeseket már korábbról ismertünk, másokról ismerőseink ismerősei által szereztünk tudomást. Felajánlottam régi és új ismerőseinknek szerény albérleti lakásunkat heti egy alkalommal egy játszóház kialakítására. Nagyjából egy hónapig tartott ez a próbálkozás, ám ekkor úgy éreztem, irányt kell változtatnunk.

A Csehországban működő magyar szervezetekhez, intézményekhez fordultam. Ez idő tájt fénykorát élte a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, ahol egyik legjelentősebb pártfogónk, Becske Katalin szervezőtitkár lett. Nem kellett sokáig érvelnem a magyar nyelvű gyermekfoglalkozások létjogosultsága mellett. A másik fontos – általam megkeresett és bennünket mai napig támogató – kulturális intézmény a Prágai Magyar Kulturális Központ (PMKK) volt. A központ akkori igazgatója, Reményi Krisztina éppen azon munkálkodott, hogy a Magyar Házat a korábbi évekhez képest még nyitottabbá tegye. Egy házon belüli óvoda ötlete nagyon megfelelt az elképzeléseinek.

Ilyen körülmények között indítottam be 1998 áprilisában a PMKK harmadik emeleti tantermében az óvodásfoglalkozásokat. Végzettségem szerint nem vagyok pedagógus. Ezért kezdetben csak az érzéseimre hagyatkozva válogattam a verseket, az énekeket, a meséket és minden mást, amivel tartalmassá tehettem a foglalkozásokat. Közben egyre jobban szívembe zártam a kicsiket. Találkozásról találkozásra lett barátságosabb és melegebb a hangulat. Millió felfedezés, öröm és lelkesedés jellemzi ezt a kezdeti időszakot. Némi megfigyelés és gyakorlat után egyre határozottabban fogalmazódtak meg bennem az óvoda irányelvei.

Áttanulmányoztam néhány magyarországi tantervet, és azt a következtetést vontam le, hogy nekünk leginkább egy néphagyományőrző óvodára van szükségünk. A hagyományok ápolásának fontosságának magyarázatára biztosan ezernyi ok létezik, de úgy vélem, ez – egy külhoni magyarnak – kötelező. Csak ebben a szellemben tud az ember párhuzamokat vonni ünnepek és ünnepek között, és így jön rá arra, hogy a másság egyben hasonlóság. Minderre leginkább a hagyományok ápolása taníthat meg bennünket. Így aztán 1999 őszétől egy gondosan kidolgozott néphagyományőrző tantervvel indítottam a tanévet. A következő években tovább csiszolódott a tanterv, amelybe folyamatosan épültek be a tapasztalatok. Később meg is jelent egy-egy foglalkozás anyaga a Prágai Tükör egymást követő 11 számában, a Gyerekoldalak rovatban (Moravcsík 2004–2006). Ezzel lehetőséget teremtettünk arra, hogy az érdeklődő szülők otthon újra felidézzék gyermekeiknek a közös együttléteket.

Kis táncos, farsangi és szüreti mulatságokkal, az adventi várakozás, a karácsony, az újévi köszöntés, a húsvét és a pünkösd szokásainak felelevenítésével, sok-sok énekkel, játékkal fűszerezve folytak a foglalkozásaink. A körjátékok vidám hangulatát váltották a meghitt adventi gyertyagyújtások és éneklések, a húsvéti tojásírás és a pünkösdi király-, illetve királykisasszony-választás. Emellett a nagy klasszikusok gyermekverseit is fontosnak tartottam. Az évszakok váltakozásának megfelelően tanultuk például Weöres Sándor verseit (Őszi éjjel izzik a galagonya, Éj mélyből fölzengő).

A prózai szövegek közül leginkább a népmesék hatottak a gyermekekre. Talán nem is az egyszerű meseolvasás, hanem a mesék eljátszása volt az, ami nagy örömünkre szolgált. Egyik kedvencünk a Kis gömböc című népmese volt. Kalapok, kendők kerültek a szegény ember családját játszó gyerekek fejére, lufit kapott a kezébe a kis gömböc, papírcsákókat készítettünk a katonáknak, és – hogy legyen hova bújniuk a kis gömböc „áldozatainak” – földig érő vászonnal borítottunk le egy asztalkát. Mindezek után kezdődhetett a mese. Én meséltem, a gyerekek játszották, és hogy még élménydúsabb legyen a történet, több részénél elhangzott egy-két odaillő ének is. Így került például a mesébe A kis gömböc találkozott egy regiment katonával… résznél az Aki nem lép egyszerre kezdetű ének, amelynek a ritmusára büszkén meneteltünk fejünkön a csákóval.

A kézműves-foglalkozások, amelyek egyébként is közel állnak hozzám, ugyanilyen élménydúsak voltak. Szeretem a népi kismesterségeket, és talán még ennél is jobban a természetes anyagokat. Ezért az óvodában termésbábok, méhviasz gyertyák, csuhéangyalkák, nemezlabdák, gyékénytündérek készültek. A kézműveskedés nemcsak érdekessé tette a foglalkozásokat, hanem nagy segítség is volt számomra a nagyon különböző nyelvismerettel rendelkező gyermekek megnyerésében. Egyes kétnyelvű családok gyermekeinek ugyanis kisebb a szókincsük, mint a társaiknak. Hogy emiatt ne érezzék magukat kellemetlenül, a kézműveskedés keretében jól előkészíthető a foglalkozások szóban gazdagabb, éneklős, verselős, játszós része. Az a tapasztalatom, hogy csodálatosan megnyílnak a gyerekszájak a sógyurmázás, az agyagozás vagy bármilyen más tevékenység alatt. Ez olyan elfoglaltság, amelynek a művelése közben szinte minden kisgyermek feloldódik.

Megannyi élmény és tapasztalat jellemezte az első évet. Úgy érzem, ezek a kezdeti lépések határozták meg a további, egyre bővebb és összetettebb munkálkodás jellegét és lényegét. Mindezt utólag a későbbi évek eseményei is megerősítették (Moravcsík 2001). Erről tanúskodik például az egylet ötödik évfordulójára készült és a Prágai Tükörben megjelent összefoglaló írás (Sviták 2003).

A kezdetek kezdetén Környei Alice előadóművész és óvodapedagógus is sok-sok tanáccsal látott el. Leginkább ő ösztönzött az első nyári táborra, és a szervezés java részét is magára vállalta. Én főként a tábor anyagi forrásait próbáltam előteremteni. 1999 nyarán öt prágai magyar családdal érkeztünk az észak-magyarországi Terény községbe, ahol Környei Alice várt minket sok-sok mesével, énekkel és játékkal. A helyi katolikus templom parókiáján laktunk, folyamatosan éreztük és élveztük a kis település lakóinak vendégszeretetét. A falu legízletesebben főző asszonya, Marika néni készítette nekünk az ennivalót. Reggelenként a parókia udvarán összegyűlve mondókáztunk, és koboz kíséretében énekeltünk. Délelőttönként kirándultunk, a homokbánya tövében agyagot, a tóparton száraz virágokat és füveket, a mezőn gyékényt gyűjtöttünk. Délután a saját beszerzésű alapanyagokból kézműveskedtünk: agyagoztunk, fűszőnyeget szőttünk, és gyékényből vityillót építettünk.

A tábort végigkísérte A kondor-fondor bárányka göndörke gyapja című mese. Valójában nem is mese ez a történet, inkább meseszerűen előadott, a nemezelés ősi mesterségét oktató foglalkozások sorozata. Hatására felkerestük a szelíden legelésző bárányokat, megnéztük a juhakolt, gyapjút tisztítottunk és mostunk kicsiny fateknőkben, megfestettük, szárítottuk, fűzfa husángokkal lazítottuk, aztán nemezeltünk. Oly nagy élvezettel dolgoztunk, hogy a hétvégére közösen elkészítettünk egy gyönyörű szőnyeget, amelybe belenemezeltük terényi élményeinket. Mindezt jól összegyúrtuk, ezzel pecsételve meg az azóta is tartó barátságunkat. Így lett az egyhetes nyári táborozás szerves része a további tevékenységünknek.

A következő tanévben, 2000–2001-ben – elsősorban Sviták Karin, későbbi elnökünk közbenjárásának köszönhetően – beindult a kisiskolások foglalkozása is. Kezdetben Eőry Vilma, a Károly Egyetem vendégtanára tartotta a foglalkozásokat a négy-öt kisdiáknak. A tanárnő hozzáértése biztosította a tanórák színvonalát, elragadó személyisége pedig a sikerét. Később Kollárovics Ilona tanítónő vette át az órák vezetését (Kollárovics 2001). Az írás-olvasás elsajátítása mellett főleg a gyermekek szókincsének bővítésére összpontosultak a tanítási órák, amelyeket mindig a játékosság jellemzett.

Az óvoda működésének negyedik évében – az iskolásfoglalkozások második évében – egyre több család csatlakozott hozzánk, és még többen jelezték, hogy szeretnének jönni a foglalkozásainkra. Emiatt is egyre inkább szükségét éreztük annak, hogy szervezetté váljunk. Sokan ajánlottak aktív segítséget, de a többség munkahelyi és egyéb elfoglaltságai miatt inkább csak szolgáltatásként igényelte a foglalkozásokat. Megérett az idő arra, hogy működésünknek hivatalos jogi és szervezeti hátteret teremtsünk.

Az Iglice Egyletet – a prágai magyar szülők egyleteként – a Cseh Köztársaság Belügyminisztériuma 2002. szeptember 25-én jegyezte be. December 7-én hívtuk össze az alakuló közgyűlést. Szép számmal gyűltek össze a PMKK klubhelyiségében az óvodás és az iskolás gyermekek szülei. Tizennégyen közülük azonnal be is léptek az egyletbe. Tagjaink létszáma folyamatosan tovább növekedett, az egylet jelenleg 40 tagot számlál. Az egylet élén a bizottság áll. Megalakulásakor az elnök Sviták Karin, az alelnök Moravcsík Tímea, a pénztáros Nyárfás Károly volt. A munka számos pályázat beadásával kezdődött, és ez az anyagi alapok előteremtése érdekében azóta is folytatódik. Támogatást kértünk az Illyés Alapítványtól, a Magyar Köztársaság Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumától, Prága Főpolgármesteri Hivatalától, valamint a Cseh Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumától.

Együttműködési szerződést kötöttünk a PMKK-val, amelyet Kiss Szemán Róbert – akkori igazgató – írt alá. E szerződés alapján használjuk a mai napig az óvodásoknak és az iskolásoknak kialakított tantermet, sőt a további rendezvényeinkhez is zömében a PMKK szolgáltatja a helyiséget. Az első asztalokat és székeket a prágai magyar nagykövetség segítségével szereztük be. Támogatóink jóvoltából a következő években nemcsak bútorokkal, hanem játékokkal, könyvekkel és technikai eszközökkel is gyarapodtunk. Az elsősorban gyermek- és ifjúsági irodalomból álló könyvtár jelenleg több mint 300 kikölcsönözhető kötetet, DVD-t és CD-t számlál. A kezdetektől nagyon fontosnak tartottuk a könyvek jelenlétét a gyermekek környezetében, mindennapi életében. Ezért hagyományt teremtettünk azzal, hogy Mikuláskor minden óvodás kap egy magyar nyelvű könyvet, a tanév végén pedig az iskolások jutalma a magyar nyelvű ajándékkönyv.

Pedagógusaink fizetésének egy részét is a PMKK fedezi. Az egyletbe belépő szülők személyre szóló, éves tagsági díja csupán jelképes összeg, de anyagi helyzetüktől függően lehetőségük van magasabb, úgynevezett támogatói tagsági díj befizetésére is. A gyermekek után fizetendő tandíj az egylet tagjainak kedvezményes, a nem egyleti tagoknak azonban magasabb tandíjat kell fizetniük. A tag- és tandíj fejében nemcsak a tanítási órákat látogathatják a gyermekek, hanem ingyenesen részt vehetnek valamennyi egyéb kulturális programon is.

Egyletünk felkarolta a már működő foglalkozásokat, és további tevékenységekkel bővítette működését. Az óvodások foglalkozásai 2005 szeptemberétől Szirányi Orsolya óvodapedagógus vezetésével folytatódtak. Nagy hálával tartozunk neki áldozatkészségéért, szakmai felkészültségéért és főleg azért, hogy igyekezett a kezdetekhez hasonló szellemiségben oktatni a gyermekeket és támogatni a szülőket. Az általa indított Ciróka baba-mama klub több éve biztosít keretet a hasonló élethelyzetű édesanyák, édesapák és kisdedeik rendszeres találkozásának.

Fokozatosan növekedett az iskoláskorúak száma is, és az évek múlásával a kisiskolásokból középiskolások lettek. A jelenlegi rendszer és oktatási módszer több mint tíz év munkájának az eredménye, ma már az iskolások három korosztályának igényeit figyelembe vevő, összetett tevékenységgé vált. Előbb a hetente egyszer, délutánonként szervezett foglalkozásokat hétvégi iskola váltotta fel, később több külső tényező hatására ismét visszatértünk a heti egyszeri, délutáni foglalkozásokra. A csoportfoglalkozásokat Sviták Karin, Kollárovics Ilona, Révész Gyöngyi, Koloh Edit, H. Tóth István, Börzsei Borka és Szarka Szilvia kollégák tartották. A foglalkozások vezetői a 2011–2012-es tanévben György Mária tanítónő, Leczó Katalin tanítónő és Fercsik Ezsébet tanárnő, a Károly Egyetem vendégtanára voltak.

Az állandó foglalkozások mellett rendszeresen hívunk meg színházakat, bábszínházakat, zenekarokat és különböző előadókat is Prágába. A kecskeméti Tintaló Társaság Zsigaföstő fest bábelőadása például Lázár Ervin népszerűsítéséhez járult hozzá, így lett gyermekeink nagy kedvence Mikkamakka és Dömdödöm, illetve életre szóló olvasmányélménye A hétfejű tündér. Boka Gábor interaktív János vitéz-előadása Petőfi költészetére segített ráhangolódni. Középiskolásaink pedig leginkább József Attila, Radnóti Miklós és a Nyugat költőinek megzenésített verseivel mélyülnek el a magyar költészetben. A Kaláka, a Szélkiáltó, valamint Sebő Ferenc és zenekara szintén nagy sikerrel szerepeltek nálunk. Fontos számunkra, hogy a magyar szót annak színpadi művelői is közvetítsék. Egy-egy színházi vagy bábelőadás nagy hatással van a gyermekekre, a szülőkre és az oktatókra egyaránt, és az így szerzett élmény sokszor befolyásolja pozitívan az állandó foglalkozások sikerét. A népzenét elsősorban Szvorák Katalin, Navratil Andrea, Bognár Szilvia énekesnők segítségével népszerűsítettük. A népmesék nagy tudói és terjesztői – Berecz András, Écsi Gyöngyi, Környei Alice, Badin Ádám – is vendégeskedtek már nálunk. A bábszínházak közül a kecskeméti Ciróka, a pécsi Bóbita és a győri Vaskakas a kedvenceink és a budapesti Figura Animációs Kisszínpaddal együtt rendszeresen visszatérő vendégeink.

Az Iglice Egylet színeiben újabb nyári táborokat szerveztünk: Terény után kétszer Sóskút (Moravcsík 2004), majd Csöde, háromszor Jósvafő, Bakonybél, Dobogókő és Fadd váltották egymást. Bejártuk Budapest környékét, az Őrséget, az Aggteleki Nemzeti Parkot, a Bakonyt, a Pilist és a Faddi Duna Holtágat. Nemcsak Magyarország-ismeretünk bővült, hanem zenész-kézműves barátaink – a régi-új Igriczek zenekar – segítségével további népi kismesterségekkel és kézműves technikákkal is megismerkedtünk. Az agyagformálás, a kötélverés és a nemezelés inkább a gyermekek körében kedvelt foglalatosság, míg a szövés, a hímzés, a bőrözés, a kosárfonás a nagyobbakat és a felnőtteket köti le.

A „tábori” Igriczek zenekar: Navratil Andrea, Sebestyén Rita, Gombai Tamás, Horváth Zoltán, Szedlák József segítségével újabbnál újabb népdalokat és néptáncokat tanulunk. Számunkra legértékesebbek az archaikus moldvai csángó népdalok és körtáncok. Ezek a nagyon ősi körtáncok mindenkit magukkal ragadnak. Táncolásuk közben érezzük leginkább azt, hogy mennyire összetartozunk, és egyek vagyunk.

Nyári táborainkban számtalan bábművész és előadóművész – például Berecz András, Gulyás László, Kovács Géza, Pályi János, Boka Gábor, a Tintaló Társaság és nagy kedvencünk, a pécsi Márkus Színház – fordult meg vendégként. Arra pedig talán még büszkébbek lehetünk, hogy iskolásaink és felnőtt résztvevőink is belekóstolgatnak a színészi mesterségbe, illetve a bábművészi hivatásba. Ma már önállóan, táboronként két-három alkalommal is dramatizálunk és adunk elő népmeséket kisebb társaink és a szülők nagy örömére. A tavalyi tábor nagy sikerű produkciói Az egyszemű, kétszemű, háromszemű és a Piros malac című népmesék voltak.

Az utóbbi években nyaranta közel 80 résztvevője volt néphagyományőrző táborunknak. Nem kis örömünkre a táborozók zöme visszatérő vendég. Táboraink jellegét leginkább a családias hangulat határozza meg. Ez még a nyelvet kevésbé beszélő gyermekeknek is megfelelő biztonságot nyújt, és bátorságot ad a magyar nyelv használatához. A baráti közösség, a természetes nyelvi környezet hamar feloldja a gátlásokat, és észrevétlenül erősíti az identitást.

A nyári táborok sikerén fölbuzdulva Koloh Edit, magyar–történelem szakos tanárnő ösztönzésére és segítségével erdei iskola jellegű családos programok szervezésébe kezdtünk. Ez évente két-három alkalommal megrendezett hétvégi program. Általában Prágához közeli helyszínen, de azért a nagyváros zajától kellő távolságban, erdei környezetben zajlanak a másfél, kétnapos együttlétek. A megszokott hagyományőrző tevékenységek mellett a magyar történelem egyes korszakait bemutató történelmi játszóházak lebonyolításával is próbálkoztunk. Így idéztük fel a honfoglalás, az államalapítás és az Árpád-házi királyok korát. A legsikeresebb talán az a hétvége volt, amely a honfoglalás történetével ismertette meg a résztvevőket. A tanárnő magával ragadó előadását térképkészítés és a korabeli mesterségek próbálgatása tette színesebbé. Gyermekeim a mai napig féltve őrzik azt a kis tarsolylemezt, amelyet akkor készítettek egy honfoglalás kori darab mintájára.

Az Iglice Egylet sok látványos tevékenysége mellett a háttérben feszített és folyamatos munka zajlik. A pályázatok írása, a pénztár vezetése, a könyvelés, a pénzkezelés, az internetes honlap készítése, a szerződések megvalósítása mind fontos láncszeme tevékenységünknek, és ami a legfontosabb: mindezen tevékenységek társadalmi munkában folynak. Nagy hálával tartozunk az elmúlt több mint tíz év valamennyi pedagógusának, így Sviták Karin volt és Serédi László jelenlegi egyleti elnökünknek, Nyárfás Károly, Csirke Andrea, Zerola László, Küű Rita, Leczó Katalin pénztárosoknak, Moravcsík Zoltán, Szável Éva, Petőcz Éva, Hulová Judit és Kletečka Katalin szervezéssel és pályázatírással foglalkozó tagjainknak. Ugyancsak köszönet illeti a PMKK munkatársait, akik felkarolták és a mai napig is segítik munkánkat. Az általuk kialakított barátságos környezet nagy mértékben hozzájárul a sikereinkhez. Köszönettel tartozunk jelentős anyagi támogatásukért Prága Főpolgármesteri Hivatalának, a Cseh Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának és a Rákóczi Alapítványnak.

Bízom abban, hogy egyletünk még sokáig szolgálja a magyar szóra vágyó családokat és a magyarul tanulni kívánó gyerekeket. Talán nemsokára eljön az az idő is, amikor a magyar tanítási nyelvű óvoda alakulásáról számolhatunk be, amelyet nemcsak szakkörszerűen, heti egyszeri alkalommal, hanem naponta látogathatnak a gyermekek. Ennek megalakítása azonban valószínűleg a következő generáció nem kis feladata lesz (Moravcsík 2011).

Írta: Moravcsik Tíma 2012 szeptemberében